Megoldásfókuszú megközelítés

Elfeledett emlékek

Miután időpontot egyeztettünk, és már tudod, hogy mikor jössz hozzám egy sétára, fogsz egy képzeletbeli bőröndöt, és elkezdesz belepakolni. Végiggondolod, hogy mit is fogsz nekem elmesélni. Próbálod kitalálni, hogy mit fogok kérdezni, hosszú párbeszédeket folytatsz le gondolatban, elképzelve, hogy hogyan fogok reagálni arra a sok mindenre, ami veled történt az évek során.

bőrönd

Mesélsz, mesélsz magadnak, közben rájössz, hogy olyan emlékek jutottak az eszedbe, amelyekről már rég elfeledkeztél. Újra átéled őket, ahogy képzeletben elmeséled szépen sorban, mi is történt, mi miért alakult úgy az életedben, ahogy most van. Milyen utakra léptél, milyen döntéseket hoztál. Mikor voltál bátor, mikor választottad a könnyebbik utat.

Elfeledett arcok merülnek fel a semmiből, emlékek, nevetések, sírások. Jajj, de rég is volt mindez, mondod magadnak, mégis alig várod, hogy elmesélhesd. Még nem találkoztunk, még messzinek tűnik a megbeszélt időpont, de te már úgy érzed, elindult a változás, már most valahogy másképp csinálod a dolgaid. A családdal kicsit türelmesebb vagy, a munka egy kicsit könnyebben megy, a szerelem egy kicsit valóságosabb már most.

Így érkezel meg a sétára, és rájössz, hogy ez is az út része volt. Elindulunk, és a bőrönd, amit a múlt emlékeivel tömtél tele, egyre könnyebb lesz. Minden emlék, minden régi döntés és választás a helyére kerül. Minden összeáll, és már kész vagy arra, hogy megtedd, amiért jöttél. Hiszen már akkor tudtad, mire lenne szükséged, amikor időpontot kértél.

Célba értél, mehetsz tovább az úton.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.