Megoldásfókuszú megközelítés

Anyai bűntudat

Az édesanya olvasta valahol (egy neves pszichológus tollából), hogy a gyereknek 4 éves koráig az anyukája mellett a helye. Ő szerette volna bölcsődébe adni a kisebb gyerekét, amikor a nagyobb oviba ment, de nem tette, mert azt olvasta (és hallotta), hogy a bölcsőde nagyon rosszat tesz a gyerekeknek. Szeretett volna egy kis időre (napi néhány órára) már nem kizárólag valakinek az anyukája lenni, nem folyton úton lenni, játszótér, játszóház, park, bevásárlás és hasonló helyek között ingázva.

anyai bűntudat

Gondolkodni vágyott a jövőjén, azon, hogy mivel foglalkozna a legszívesebben, hogy visszamenjen-e ugyanoda dolgozni, vagy vágjon bele valami másba. Nagyon szerette volna, ha a hétköznap délelőttjei szabadok lettek volna, de nem lettek azok, nem adta be bölcsibe a kisebbet, mert “a bölcsi rosszat tesz”, és 4 éves koráig nem bízhatja másra a gyerekét.

Már attól bűntudata volt, hogy azt érezte, szüksége van saját időre. És nem napi fél órára, amíg apuka van velük, hanem hosszabb időre. Milyen anya az, aki le akarja adni a gyerekeit, hogy magával foglalkozzon?

Amikor elkezdtük a sétát, teljesen össze volt zavarodva. Egy nagy káosz volt a fejében, fogalma sem volt arról, hogy ki ő és mit akar. Tele volt elvárásokkal saját maga, mint édesanya iránt, és bűntudattal, mert nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak. Olyan ördögi kör ez, amiből nagyon nehéz kilépni.

Elgondolkodtam a szakértők, szakemberek szavainak a súlyán. Ha valakit hiteles embernek fogadunk el, akkor súlya lesz mindannak, amit nyilvánosan kiejt a száján. Valamikor egy férfi pszichológus azt mondta, hogy a bölcsi nem jó választás, az anya árt a gyerekének, ha beadja, akkor tesz jót, ha 4 (nem is értem ezt a 4-es számot, amikor 3 éves kortól kötelező az ovi) éves koráig csak az anya van vele.

Ha az jó a gyereknek, akkor az a jó anya, aki nemcsak megadja ezt, hanem boldog attól, ha megadhatja. Ha igazi jó anya vagy, akarnod kell a gyerekkel lenni 4 éves koráig, ez az igazi üzenete ennek a mondatnak, és emiatt rengeteg anya érez folyamatos bűntudatot úgy, mint a mellettem lépkedő is.

Tényleg borzasztó választás a bölcsi? Egyáltalán nem. Több helyen jártam már, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy szeretik az oda járó gyerekeket, és figyelnek rájuk. Tényleg olyan rossz anya az, aki nem akar 4 évig naponta játszótérre járni, inkább felnőttek között lenne, és dolgozna? Egyáltalán nem. Szeretheti az az anya a gyerekét, aki 2-3 év után délelőttönként inkább már a saját dolgaival foglalkozna?

Az anya az első, neki kell jól és komfortosan éreznie magát a bőrében, akkor tud kiegyensúlyozott anya lenni. Miért tenne jót a gyerekével akkor, ha kusza érzelmi állapotban, tele bűntudattal és frusztrációval álldogálna a hinta mellett, a pokolba kívánva az egészet? Elég, ha a józan eszünket vesszük elő, és szándékosan elfelejtünk mindent, amit valaha is szakember szájából hallottunk, és máris sokkal egyszerűbben látjuk a helyzetet.

Olyan szomorú, hogy egy teljesen rendben levő nő állandó bűntudattal küzd valami miatt, ami egyébként természetes és jogos és érthető kívánság. Ő egy egészséges, okos felnőtt nő, aki sokkal több annál, mint hogy csakis és kizárólag édesanya legyen. Miért ne engedhetné meg magának?

Olyan sok felesleges terhet cipelünk, amiket félünk letenni, mert mi van, ha ettől majd rossz anyák leszünk? Olyan sok felesleges elvárásnak akarunk megfelelni, amit nyugodtan letehetnénk, és semmi lényeges nem változna meg, csak az életünk lenne könnyebb.

A séta végére kitisztult a kép, legördült rengeteg súly, kirajzolódott néhány jövőkép, csökkent a bűntudat, helyére került a kirakó több darabja is. Nagyon jó séta, nagyon értékes beszélgetés volt, köszönöm!

Te is szeretnél tisztább képet kapni az életedről? Gyere el egy sétára!

SZERETNÉK SÉTÁLNI

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.