Megoldásfókuszú megközelítés

Aki előttem jár…

A sétálva beszélgetés módszere nem az én fejemből pattant ki, sokan vannak, akik előttem járnak, akik hamarabb kezdték, előbb felismerték, hogy ez az, ahogyan ők a tőlük telhető legjobban segíteni tudnak.

Haas György, sétálj velem

Az én fejemből csak az pattant ki, hogy ÉN hogyan és miképp és főleg miért csinálhatom úgy, ahogy csinálom. Nem hiszek a véletlenekben, nem hiszem, hogy ha valaki engem talál meg, akkor az azért van, mert a többi sétáló elkerülte a figyelmét. Aki engem talál meg, az olyasmit keresett, amit én tudok adni. Vannak mások, akikkel teljesen más élmény a séta.

Van egy városi serpa, a setaljvelem.hu atyja, Haas György, aki azt írta ma nekem, hogy maratoni sétákon van túl a napokban, hogy a hőség ellenére is 3-4 órán át kíséri az embereket. Nagyon tisztelem és nagyon sokra becsülöm őt, olyasmit tud, amit én nem, de nekem nem is kell, nem az ő nyomdokaiban járok, de mégis valahogyan kísérem őt. Gondolatban, odafigyelésben, észlelésben, tudásban.

A sétálás, a beszélgetés, az odafigyelés nem egy olyan üzleti vállalkozás, mint a Tesco, nem arról szól, hogy ki mennyiért adja ugyanazt, mert hát nem is ugyanazt adjuk. Nem érzem egy pillanatig sem, hogy az ő munkája, marketingje, ismertsége elvenne tőlem valamit, sőt. Az, hogy róla sokan tudnak azt jelenti, hogy egyre inkább elterjed, hogy létezik ez a fajta módszer, érdemes életünk bizonyos szakaszában odaszegődni valaki mellé egy rövid időre.

Érdemes felkerekedni, és elindulni, érdemes ráhagyatkozni egy kicsit valaki másra, érdemes olyan utakra tévedni, amelyekre egyedül valószínűleg sosem találnál. Bezárva lenni a saját életünkbe nagyon fárasztó tud lenni, miért fosztanánk meg magunkat egy új és értékes tapasztalattól?

Akár a kíváncsiság, akár a kilátástalanság, az elakadás, vagy valamilyen mély szomorúság visz az útra, ne félj rálépni! Lehet, hogy egy hosszabb sétára van szükséged egy serpával, lehet, hogy egy rövidebbre velem, a lényeg ugyanaz: olyasmit teszel magadért, amire büszke lehetsz!

Köszönöm a városi serpának, hogy előttem jár, hogy csinálja, hogy nem adta fel, hogy engem is bizakodóvá tesz, hogy megy akkor is, amikor már elfáradt. Sétáljunk!

SZERETNÉK SÉTÁLNI!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.